Sokszor tudjuk magunkat szidni, hogy miért nem azt a döntést hoztuk meg korábban, amit most teljesen evidensnek veszünk, hogy a helyes megközelítés volt. Jó tudni, hogy mindig törekszünk a legjobb döntésre, tehát ne ostorozd magad, és vedd észre, hogy azóta már több vagy.
Arról nincsenek információim, hogy régen, évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt hogyan álltak az emberek a testükhöz, a kinézetükhöz. Az viszont kijelenthető, hogy a 21. század elején ez egy magas prioritású téma. Előjön hát újra és újra, hogy a sikertelenség oka a rossz genetika.
A világ dolgait nagyon sok esetben lehet két csoportra osztani, így aztán könnyű velük kapcsolatban döntéseket hozni. A mit tegyél, mivel foglalkozz, azaz hova tedd az energiát kérdéskör tekintetében is megvan ez a bináris döntési mechanizmus.
Az akarom és szeretném szavakat szinonimaként szokták használni, pedig egy világ választja el őket egymástól. A munkám során sajnos megtapasztaltam, hogy amikor valaki feldob egy elképzelést, akkor nem mindig van mögötte az akarom energia, ezért idő előtt elbukik a történet.
Volt anno egy kolléganőm, aki nem szerette az almát. Aztán amikor szépen feldaraboltam, apró falatokat csináltam belőle, és úgy majszoltam, akkor meg tudott enni belőle néhány darabot. Tehát, bár nem szerette az almát, egy másik formátumban mégis érdekes, kívánatos lett számára.
A betegség, legyen az apró vagy nagyobb, könnyebb vagy nehezebb, pusztán egy állapot, illetve másként egy útszakasz, ami egy göröngyösebb szelete életed autópájájának. Tanít, méghozzá magadról. Nem csak úgy jön, valamit mutatni szeretne. A kérdés az, figyelsz-e eléggé?
Azt mondják, jó mások meglátásait is átengedni a szűrőnkön, többféle megközelítésnek teret adni, hiszen többek leszünk általuk. Viszont nem az igazi, ha az egyik nézőpont után kutatod a másikat, mert előbb vagy utóbb el fogsz veszni te magad a sokaságban, és elveszik a lényeg is.
Amikor arra gondolunk, hogy életünk harmadát alvással töltjük, egyből bekapcsol az a fajta törekvés a buksink nem is annyira eldugott felében, hogy jó lenne ebből faragni. Néha okkal, máskor csak úgy elsumákoljuk, pedig jobban járnánk mi és mások is, ha nem tennénk.
A rend az út végén található, addig azonban el is kell jutni, nem mindegy viszont, hogy ezt miként tesszük meg. Ha a lehető legkisebb stresszt szeretnénk megélni a bandukolás során, érdemes bevetni néhány praktikát. Ez az egyik kedvenc módszerem, általa jócskán csökkenthető a feszkó.
Évtizedek óta az foglalkoztat, hogyan lehetne változtatni a világon. 2011 nyarán lett egyértelmű számomra, hogy van vénám, azaz nyitott csatornám a témához. 13,5 éven át könyv formájában akartam foglalkozni vele, végül kimondtam, legyen inkább blog.