„Attól, hogy valamire képes vagyok, az még semmire sem predesztinál.”
– Lendvai Norbert
Ezt a gondolatot 2015 januárjában fogalmaztam meg, az e blog egyik előfutárának tekinthető könyvembe szántam. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire jelentőségteljes és milyen felszabadító lesz a folyamat, amiben újra és újra szembenézek egy káros mentalitással. Ugyanis azért, mert valami a társadalmi elfogadottság magas fokán áll, nem jelenti azt, hogy rendben van a jövőre, sőt a jelenre nézve, és az adott egyén számára korrekt és vállalandó.
Miről szól ez a gondolat? Sok mindent megláthatunk benne, ami nekem fontos nézőpont, hogy ne vállalj el egy utat csak azért, mert külső nézőpontok szerint az neked milyen jó lenne. Másként fogalmazva, húzd meg a határaidat, és cselekedj aszerint, amit a lelked súg. Ha képes vagy valamire, de neked semmi kedved hozzá, hogy felvállald a vele járó utat, pedig a környezetedben mindenki erre presszionál, akkor ne menj arra. Ha mégis elvállalod az utat, jó eséllyel sérülni fogsz, és talán még rosszabb helyzetbe kerülsz, mint korábban voltál.
