Ez tipikusan az a film, amit nem lehet elégszer látni. Először nézed, fel vagy készülve rá, sokat ad. Aztán ahogyan telik az idő, dolgozol magadon, újra késztetést érzel a megtekintésére, de ekkor már mást is fog adni, mint előtte. Azt mondják, a jó bor az idővel nemesedik. Nos, e film is ilyen.
2008 körül láthattam először, azóta pedig vagy tucatszor. Olykor egy-egy jelenetet néztem vissza, máskor csak egy-két mondatot kerestem ki valahonnan. Azt gondolom, annak, aki önismerettel akar foglalkozni, vagy keres egy stabil kapaszkodót, alapművé fog válni.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, egy fiatal tornász (Dan Milmann) életéből merít, aki találkozik egy emberrel, ki mentorává lesz. A szereposztás nagyon jó, a cselekménynek van íve, a filmnek pedig mélysége. És éppen ezért nem is szeretnék érdemben mesélni róla. Legyen elég annyi, hogy nagy hatással volt rám, egyes gondolatait rendszeresen szoktam emlegetni, azoknak pedig jó szívvel ajánlani, akik alakítanának az életükön.
