Az internetnek hála ma sokkal egyszerűbben és sokrétűbb kínálatból lehet zenéket kutatni, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Sokszor még csak kutatni sem kell, mert a közösségi médiát pörgetve jönnek szembe a jóféle muzsikák. Ez is ilyen nekem, és mára az egyik nagy kedvencem.
Instagramon pörgettem a felfedezőt, amikor az egyik reels videó alatt megszólalt ez a dal, pontosabban ennek egy részlete. Egyből elvarázsolt a hangzása, így ránéztem a videón keresztül a dalra, majd kutakodtam kicsit, és kiderült, hogy egy duo (ROYA) készítette. Aktívak Instagramon, így követni kezdtem őket, figyeltem, hogy milyen tartalmakat publikálnak.
Szóval, e dal által nemcsak egy kiváló muzsikát kaptam, ami azonnal ment a gyűjteményembe, hanem rátaláltam egy jó fej alkotópárosra. És ez az, ami igazán jó dolog az internetben a sok egyéb, mára bőven megkérdőjelezhető sajátossága mellett. Egy kis görgetés, és máris lelkes emberek alkotói munkássága, és annak könnyed prezentálása van előtted, amiben a sok kényszeredett és/vagy alpári tartalommal szemben van értelme elmerülni.
Ami a zenét illeti, még hónapok múltán is meglep, hogy mennyire zseniális. A hangzásvilága emlékeztet valamire, de nem tudnám megmondani, hogy mire, a hangulata pedig egyszerűen magával ragad. Akárhányszor hallgatom olyan, mintha egy éteri hangot hallanék, ami lágyan simogatni akarja a lelkem. És valójában pontosan ezt teszi. Túl azon, hogy mindig vidámság költözik a pillanatomba, átkarol és melenget, ami kifejezetten jó érzés.
