„Három dolog szerintem felülírja a motivációt: elhivatottság, fegyelem és következetesség. Nem kell tökéletesnek lenni, nem kell minden héten minden napnak tökéletesnek lenni. Ne a tökéletességre törekedj, hanem a következetességre.”
– Bereczki Krisztián (Forrás: YouTube)
Amikor anno megvettem az első okosórámat, ami egy Apple Watch volt, eleinte nagyon jó volt az a visszacsatolás, hogy a nap végén a három kis kör bezárult-e vagy sem. Az motiválta az embert, hogy mindig bezárja őket, sőt, akár többszörösen is. Ezt lehet csinálni néhány hétig, egy-két hónapig, aztán előbb vagy utóbb unalmassá válik. Bezárod, mert be akarod zárni, hajtasz a kis jelvényekre, mert látni, gyűjteni akarod őket. És a végén rájössz, hogy egyfelől nem a mozgás volt már a célod, hanem egy digitális kütyü visszajelzéseiért epekedtél, másfelől kimondod, hogy nem minden egyes nap biztosítja annak lehetőségét, hogy kimaxold a napi célokat.
Az élet nem a számszerűségről szól, hanem a jelenlétről. A jelenlét pedig következetességet kíván meg, hogy a figyelmedet adott dolog irányába fordítsd, hogy fókuszálj. Annyiban vitázom az idézettel, hogy a motiváció fontos, hiszen mélyen gyökerező, valódi motiváció nélkül nem tud az ember kitartani, mert nem lát értelmet a haladásban. Az viszont tény, hogy a motiváció önmagában kevés. Ha nincsen fegyelemmel társuló következetesség, akkor nincsen haladás sem.
