Egy film, ami igyekszik kifigurázni a kémfilmeket, mégis érezni rajta, annak ellenére komolyan is lehet venni, hogy egy vígjátékról van szó. Lendületes, humoros, szerintem izgalmas is. Érdemes időnként újra megnézni, akár a szórakozási faktor, akár a maga mélységei miatt.
Hogy mikor láttam először, arra már nem tudom a pontos választ, de talán 2020 körül nézhettem meg ezt az első részt, majd egyből utána a folytatást (Kingsman: Az aranykör), végül az előzményfilmet (King’s Man: A kezdetek), ami 4 évvel a második után érkezett meg a mozikba. Szeretem a kémfilmeket, így kíváncsian ültem le a Kingsman elé. Nem tudtam, hogy mit várjak tőle, és talán ezért lepett meg. Ahogy említettem, akciódús, sajátos humorral operál, ami magával ragadja az embert, de tele van olyan utalásokkal is, amik el tudnak gondolkodtatni.
Ott van például az a jelenet, amikor a jelöltek kiugranak egy repülőből, és megtudják, hogy egyiküknek nincsen ejtőernyője, szóval túl azon, hogy fontos lenne egy apró körben landolniuk, még ezt az extrát is kezelniük kell. Senki nem csapódott a földbe, viszont Töki (a főszereplő karakter) kikel magából, hogy miért ő lett a „selejt”, akinek nem járt ejtőernyő. Erre a vele szemben álló Merlin mond neki egy komolyat: „Most már nem kell az áldozatot játszania.”
Itt van egy akcióvígjáték, egy kémfilmeket kicsit parodizáló, kicsit más univerzumba helyező alkotás, ami olyat odabök az embernek, hogy csak kamillázik. Vajon még mindig játszod az áldozat szerepét életed filmjében? És ha így van, mikor fogsz úgy dönteni, hogy elég volt?
A magyar nyelvű előzetesért irány a YouTube (ebben sajnos még nem a végső szinkronhangok vannak), ha pedig megnéznéd a filmet, akkor a Disney+ kínálatában is megtalálod.
